terra incognita australia-canada

emberek, akikre emlékezni akarok

Az első Bondi csoportból: Saeko, Wilaporn, Patcharaporn, Milena és Ali (aki egy lány Venezuelából). Később ugyanott Igor, aki brazil.

Az első saját csoportomból, a Clarence utcából: Aya, Jeongin Yun, Onchaya, BB, Noppakun (aka Yok), Bartolomiej és neje, Chantana (aka Naaa) és naná, hogy Pallop.

Manly-ből: Soo-Kyong, Priscilla, Celenia, Chae-rim, Thales, Abdullah és Muna, Kenji és Kornmon.

EAP B: Eun Hye (aka Grace); Abdul; a Nepáli Különítmény (Shaem Krishna, Atma Ram, Pravin) és rajongásuk tárgya, Ritu Rani. Később Mitesh Kumar és persze Lan.

Ki ne hagyjuk a Kent utcából Fernando-t, Alant-t, Olgát és Harumi-t.

Ugyanott, az emlékezetes Beginner csoport: Eun Jin, Soo, Sora, Hyelim, Geana, Mr. Lee és Alex, Tanguy és természetesen Xiuwen (aka Wendy).

Végül pedig a legkedvesebb emlék a Clarence utcai Int D: Ha Na Yu, Jatuporn (aka Bee),  Nudtra (aka Noot), Alice, Yu San, Gi Young, Younghwan, Kangwon Lee (aka Jason), Hide(taka), Pallop itt is (közben szintet lépett), továbbá a Lovely Team, azaz Miho, Émilie és Andres.

Vagy újra regisztrálnom kéne a Fészbukon?

OZ Day

Toma szerint, lennenek meg foglalkozasok, amiket felvehetnenek a hianyszakmak listajara. Ilyen a meteorologus. Persze nincs konnyu dolguk, ertem en, es 50%-ban be is jon a joslat, de ezuttal mellefogtak. Az Ausztralia Napon ugyanis elaztunk, csupan egy nappal azutan, hogy Palm Beach-en leegtunk. Pofoz a(z) Elet, na.

Altalanossagban azt unneplik, hogy milyen jo ausztralnak lenni es ezt meg is osztjak masokkal. A masok meg veszik a lapot. Mindenki felolti az ausztral zaszlot, ruha, kalap, smink, vagy matrica-tetko formajaban es vidaman teszik azt, amit a tobbi unnepen is: esznek-isznak, jol mulatnak. Ide kapcsolodik a kisszines, amin sokaig lehet nevetni, vagy elgondolkodni, kinek-kinek. Seta kozben kedvunk szottyant a felmatricazodashoz, csak nem tudtuk, hol lehet beszerezni. Meg is kerdeztunk ket szembejovo csajt, akiken buszken viritott a tenyernyi tetko, raadasul szokek voltak es napbarnitottak, igy lehettek volna akar aussie-k is. Kiderult, hogy franciak. Ez olyan szep!

leegve

Megfogadtuk, hogy vigyazunk. Tudataban voltunk vegig. Hiaba a csabitas, mi esznel vagyunk. Ket felelossegteljes felnott. Aztan megis megtortent.

Leegtunk.

Minden szempontbol.

Viszont egyaltalan nem erdekel.

Semmilyen szempontbol.

(A konnyebb erthetoseg kedveert, sikerult a busztol a Barrenjoey Head-ig tarto, feloras seta alatt megporkolodni, kirandulashoz idealis, enyhe, felhos idoben. Pedig megerkezeskor az elso dolgunk volt kenekedni. Tovabba, reszt vettunk nehany egyeb programon is, amitol most egeszen konnyunek erezzuk magunkat. Sebaj, az aloe veras praktickettnek koszonhetoen, mar barnulunk befele es a tulajdon ugyis csak guzsba kot.)

legekbol kapott izelito

- keddszerda: extrahipergyorsasaggal befejezett "eletemlegrovidebb" vizsgaidoszaka (dec. 22-jan.14 .)

- eletem leggyorsabb ugyintezese (2 nap, including rendorsegi szembesites... mindket nap; repjegy-, biztositas-, penz- es diakvaltas; gyokerkezeles...2+2 nap; mosas, takaritas, meg mindig ugyanaz a ket nap)

- valaha volt leggyorsabb bepakolasom (borondbe szenvedos organizalas, 6 ora, szokasos egy het helyett, de azert legalabb az indulas elotti utolso 6 ora...)

- eletem leghosszabb repuloutja (26 ora + 8 ora atszallas, stb.)

- leggyorsabb vizumugyintezes (amsterdam, 20 perc felszallas elott... osszezavarodtak a dr. miatt, most akkor vezeteknev vagy keresztnev, ha statusz, akkor mikor es hol all, miert nincs pont utana, ha van, miert van, ezert kerjunk inkabb uj vizumot egyenesen sydney-tol. osszezavarodas ismetlodik sydney-ben, nehogy elfelejtsek izgulni, pedig 24 oraval elotte elvileg mar megertettek)

- leggyonyorubb naplemente, foldon, vizen, levegoben (megis beengedtek, hehe)

- leggyorsabb karanten (sydney, vam, 2 perc, almatol menekolure fogo fraszkarikas ausztralok latvanyos megkonnyebulese, miutan elohuzod a taskadbol az alma...chipset!!)

- Kincses, mint indikator megpillantasara, 23 kilos borond sulyat meghazudtolo igen gyors eldobasa (fel masodperc), hisz az ugro-oleleshez ket kez kell..

- leghosszabb szunet (7 honap) utani leghosszabb oleles (fogalmam nincs) forgalmat akadalyozo jelleggel, kozjatek: oreg neni gyors es szolid, ellenben szegyentelen vallkocogtatos figyelmeztetese (bator is!)

- legmelegebb januar kozel s tavol (intervallum: 30-42 fok + szerelem,ugye!!! hah!:)

REUNION!!!

Fantasztikus veghajraban, elkepeszto szerencsevel, minden letezo hatraltato korulmenyt lekuzdve, tegnap este...

...Zulej megerkezett! Koszonjuk, jol vagyunk! Nagyon. Kicsit meg nem is tudjuk, mennyire.

controversial

Clarence st campus, staff room

Monday morning, staff members, including Kincses (as K) are listening to Poka Angela (that day`s request) on Youtube. David (as D) enters the room.

D: - What`s this?

K: - That`s Poka, podium finisher of the Hungarian Idol, second serie, as far as I know.

D: - Erm... Hungarian Idol... aren`t these two words controversial?

K: - They might be, but just as much as Australian culture.

We`ll be best friends soon, I reckon.

NYE

Hosszas vacilálás és nem-engedhetem-meg-magamnak-ezt-a-luxust után, úgy lett, hogy mégis buliba mentem, méghozzá a kissé bevállalós Poogee akarom mondani Coogee Bay Hotelbe, ahol néha igencsak sz@r van a palacsintában. Most csak sok-sok vidám, részeg ember volt, majd' minden nációból és Hazánk fiai is keményen állták a sarat! Még magyar nótázás is volt, három összekapaszkodott fickó jóvoltából. Őket később hatalmas termetű, maori kidobók vezették ki, de valahogy visszaszöktek és másokat, köztük engem is berángattak a dalárdába, mert kellett pár friss hang. Nagyjából hasonlóképpen zajlott hát, a végén ugyanúgy kellett begyűjteni egy faszit, aki bátorra itta magát és egy lányt, aki szerelmi bánatból ment volna a Dunának Tasmán tengernek. Mondjuk, most először nem fáztam.

Éjfélkor, a tengerparton telefonkagylóval koccintottunk, merthogy Zulej volt a vonalban, és ez még csak az első Szilveszterünk volt aznap.

Boldog Új Évet mindenkinek!

protekt-poszt

Ez már nem vicc, kérem. Rendszeresen látni idősebb aussie-kat, iszonyú égési sérülésekkel, csak úgy hívjuk őket: a krokodilbőrűek. Ezért reggelire egy béta-karotin, vegemite, feketeribizli lé, paradicsom, harmincas faktor, délben árnyék és egy jó adag mázli.

Megjött a nyár.

Ér utálni.

Boldog Karácsonyt!

Azt mondják, a kötelék, amely igaz családodat összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.

Boldog Karácsonyt Nektek!

nyugodalmas készülődés

Hogy itt micsoda nyugalom van?! Mondták az "öregek" is, de saját szememmel is olybá tűnik. Ma ugyan éjfélig vannak nyitva a bevásárló központok, meg persze holnap délelőtt is egy kicsit, de a roham elmaradt. Ennek szellemében én sem izgatom magamat. A marha bepácolva, a hozzávalók megvannak. Csak rum nincs, de lesz, úgyse kell, csak egy feles. Egy rúd diós bejgli érkezett Karcsi bácsi cukrászatából, egy csomag zselés szaloncukor pedig a Keménytől, szóval majd valahogy megleszek.

Maradt viszont időm ráhangolódni. Spirituálisan, ha úgy tetszik. Már-már zen tanácsokat adok Zulejnek, aki persze pörög (láttátok a listáját). Az én listámon már csak az elmélkedés szerepel. A magam életén. A másoké helyett. Tegyetek Ti is így.

A kommentelés meg újra moderált, mert van, aki nem tanul.

a Zé-terv

A balladai homályt végleg eloszlatandó, most akkor megírom, mi van. Volt egy rakás terv, mindhez volt B-terv is. Úgy tűnik, egyik se működik. Ennek a remek kis országnak éppen kétkezi munkásokra van igénye, akik ténylegesen el is végzik a piszkos munkát. Meg könyvelőkre, akik a kevéske bérüket lekönyvelik. Meg IT-szakemberekre, mert a kompjúter rém bonyolult szerkezet, ám!

Könnyen kitalálható, hogy egyik sem vagyok. Ilyenformán menni kell. Azonban, előtte még egyetlen egy tervet valóra váltunk: a Zé-tervet.

Zémint Zulej jönni Sydney.

beszéljünk inkább az időjárásról!

Mostanság Zulej azt csinálja, amit ugyan nem szeret, de ellenben gyakran kell neki és jó is benne: optimalizál. Vizsgaidőszakot zavar le, fele annyi idő alatt, mint a többiek, mert van egy terv, ahhoz pedig idő kell. Szabadidő, méghozzá januárban. Eközben én úgy döntöttem, hogy napi blogot csinálok ebből itt. A kamuszkúlom végetért, így most majd posztolok.

Angolszász körökben dívik az időjárásról csevegni, főleg, ha van is rá ok. Na, itt van. Csak adok egy rövid összefoglalót az utóbbi napokban előforduló évszakokról, hogy tisztán lássatok. Pénteken szakadt az eső, tizenpár fok volt, estére megjött valami orkánszerű szél, jellemzően délről. Ettől fogva az eső oldalról esett tovább, a széllökések tövestől csavarták ki a hatdolláros, kínai esernyőket. Szombat délután kettőkor távoztak a felhők, legkésőbb 14.20-ra 35 fok lett. A felszálló pára megsokszorozta a Gyilkos Nap erejét, mintha nagyító alatt sétálnál. Az este kellemes volt, hogy aztán hajnalba a hidegre ébredj és a vasárnapot pulóverben töltsd. Hétfőn és kedden is tavasz volt, most (kedden este) még nem tudom, mi következik. Reggelente kinézek a nappali ablakán és átlagolok. Az időjárás jelentés teljesen megbízhatatlan, ezt mondjuk nem is csodálom.

A holnapot illetően optimista vagyok.

::itt most kacsintok egyet::

miskulancia

Mi a helyzet? Csináltunk itt egy blogot, amiből teljesen vegyes, szubjektív és hézagos információ "áramlik" at T. Olvasó felé. Hát most megnyitom a csapot-papot. Jó itt. Nyugalom van, no worries. Ha van munkád, megélsz. Évente 8 hónapig van jó idő, mármint otthoni szemmel nézve, mert panaszkodni itt is illik, van is mire. Viszont itt optimisták, azt szokták mondani, hogy még két hét és jön a jóidő. Augusztus óta ezt hallgatom. Most éppen esik. Részben a klímaváltozásnak, részben az óceánra nyitottságnak köszönhetően áll elő a four-seasons-a-week jelenség: a múlt héten szombat délelőtt volt nyár, előtte pénteken. De hétfőn mindig! Ez is egy olyan ország.

Szemét is van, meg szemetes is, mondjuk abból kevés. A szemetelés a turisták és az ázsiai bevándorlók reszortja. Télen jobb volt a helyzet, de szeptemberben elindult a hátizsákos turisták rohama és ezzel már a köztisztaságiak nem bírják a lépést, pedig igyekeznek. A kocsiból egyáltalán nem dobnak ki semmit, még csikket sem!

A munkahelyem egy csoda. Minden nap kapok valami jót. Eleinte csak a diákoktól jött a pozitív enerdzsi, mert a kollégák utáltak. Mostanra befogadni látszanak, már két karácsonyi partira is meghívtak. Tanítani remek dolog.

Apropó, Karácsony! Itt ez valami egész más. Nyilván eleve a nyár közepén van, ezért nincs fenyőfa, illetve műanyag. Erről még majd írok. Nem fehér semmi, maximum a tengerpart homokja. A népek nem égnek vásárlási lázban, persze mindenki kap valamit, de a roham elmarad. Lemennek a partra, vagy kiülnek egy parkba sütögetni, mosolyogni, ilyesmi. Az európai bevándorlók berúgnak.

folyt.köv.

A Vegemite

Vannak ételek, amik egy adott országban, a kívülállók által megmagyarázhatatlan módon népszerűvé válnak. Eddig tipikus példának gondoltam az amerikai kontinensen a mogyoróvajat. Vagy délebbre a matét. Közös ismertetőjegyük, hogy a külföldiek zöme - az udvarias hümmögés felszíne alatt - viszonylag elég szarnak tartja őket. A Vegemite pont ilyen. Az Ausztrália történelmét bemutató egyik sorozatban külön fejezetet kapott, nemzeti ételnek tartják, pedighát erősen ízlés dolga.

 A sörfőzdék melléktermékeként fennmaradó sörélesztőből kísérletezte ki Dr. Cyril P. Callister, 1923-ban. Az állaga a nutelláé, az íze, mint valami sós, ámde keserű, kenhető söré. Számtalan módon fogyasztható, de a "legjobb" pirítósra vékonyan kenve.

 Nyilván mindig lesznek sznobok, akik szeretni fogják és hazatérve nosztalgiával emlegetik. E sorok írója reggelente két pirítóst is ken magának.

nagyjából ennyi

Nagyjából ennyi, a titkolózásnak vége, ahogy az ausztrál kalandnak is. Legkésőbb február 6-án. De addig még mindenképpen írok a vedzsimájtról. Till I'm fuckin' gone.

koreai Béláim

Namost az, amikor Yong Su és Young Su is van az osztályomban, na az már tényleg próbára teszi a türelmemet! Még jó, hogy az egyik Wi, a másik Ko. Néha szeretnék inkább egy rakás Bélát!

a terasz

Társasági életem itteni központja egy néhány négyzetméteres terasz, az egyik külvárosban, Rockdale-ben. Pár magyar bérel egy szép lakást, ide jár az úri közönség, néha multikulti, majd' minden szombat este. Ülünk a teraszon, és teljesen ártalmatlan, ellenben univerzális témákról beszélgetünk, könnyed hangvétellel, lassú tempóban. Öreg rókának számítok, ez már vagy a negyedik-ötödik teraszozásom volt, ezzel állandó jogot formálhatok az - egyébként még csak nem is túl kényelmes - kanapéra. Mert persze a teraszozás ottalvós, mindenki hoz fogkefét, néha a vasárnap egy részét is ott töltjük. Könnyed hangvétellel, lassú tempóban, mint már említettem.

Egészen tegnapig, amikor minden egycsapásra megváltozott. Feltűnt a színen M, aki magát nemzeti radikálisnak nevezi (szül.: 1988) és O, aki magát baloldali liberálisnak nevezi (szül.: valamivel korábban, ő egyébként oszlopos tag, csak ez eddig nem jött szóba). Arra eszméltem, hogy a nép két pártra szakadt, eltorzult arcú, üvöltöző emberek közt állok a konyhában, zsidózás és fasisztázás közepette. Nem tudtam, mi hiányzott.

Kimentem a teraszra, Zulejre gondoltam és egy másik teraszra a B utcában. Nagy bánatomban nem ittam meg egy pohár fehérbort.

egyelőre ők a jobbak

Újabban komoly dilemmám az idő hiánya. Elfoglalt lettem, optimalizálnom kell. Összekötnöm kellemeset hasznossal. Innen jött az ötlet, hogy a napozást párosítom a testedzéssel. Vannak ott a bícsen ezek a krokodilbőrű, rettenetesen kigyúrt aussie-k, akik - eddig számomra úgy tűnt, minden látható cél nélkül - rohangálnak fel s alá a homokban. Beálltam hát közéjük, vakkantottam egy hey-t, erre ők fújtattak egy hey-t és kezdődhetett a jó mulatság, férfi munka. Az egész úgy indult, mint a Baywatch, tudjátok, ahogy futnak. Hamar kiderült azonban, hogy edzettségem relatív. Akárcsak a távolság, úgy általában. A Bondi Beach iszonyú hosszú, a homok alattomosan süppedős és a súlyom nyilvánvalóan több a kelleténél. Nem szépítem, egyelőre ők a jobbak.

Egyelőre...

álmaim állása

Mert van egy másik terv is. Kincses nem ülhet a babérjain, ha mégoly' csábító is a lehetőség. Tovább kell kutakodni a helyi munkaerő-piacon, friss és szaftos koncok után. Már találtam is egy nekem való hirdetést a Sydney Morning Heraldban. Álmaim állása!

kell egy terv

Alapelvem, hogy mindig kell egy terv. Most éppen titkos tervünk van Zulejjel (aki teljesen leszokott erről a blogról, mert se ideje, se ihlete). Ennek folyományaként táblázatot készítek, mert most úgysem lehet kint lenni a napon, úgy tűz. Ha ezzel megvagyok, megyek vadászni garázsszélre! Szinte alig használt matracok közt találtam egy remek darabot. Gyereké volt, majdnem új és legalább nem kell kétnaponta kézi hajtánnyal pumpával újra életet lehelni belé, mint a mostaniba. Viszem magammal lakótársnőt, aki folyékonyan alkuszik héberül. Is.

Dupla. Masszív. Igazi örök darab. Mármint a matrac. Mert kell egy terv.

ahogy belelazul

Az első igazán komoly lépés kétségtelenül ez volt. Két hónapot kellett rá várni. A hatás azonnali volt és lehengerlő. Szombat délelőtt történt, lassan két hete már. A bícsről hazafelé. Pedig korábban ellenálltam és keményen kritizáltam. Elvi alapon utasítottam el. Én ezért nem fizetek. Az egészségre is milyen ártalmas! Pedig, amint megéreztem, kinyílt a Világ egyik, eddig felfedezetlen területe. Azóta megértően mosolygok. Már tudom, amit ők.

Vietnami papucs.

Ahogy az ember belelazul.

vegulis erre tartjuk a macskat, nem?

Amig Zulej Kubaban regi verdak es furcsa, szines hazak kozt hallgatja a jo zenet, issza a kavet nagy bogrebol es sutteti magat, en tartom a frontot. Feltunhet, hogy ekezetek nelkul. Nos, igen. Van ket es fel lakotarsam, egy hazaspar es egy macska. Valojaban a macska a fonok, gyakorlatilag az van, amit akar. Csekely vigasz ez neki, ahhoz kepest, hogy nem mehet ki a lakasbol, szerintem megerdemel ennyit. A szobamat mindenesetre zarva tartom es probalom a kis ragadozo agyaba belevesni, hogy en ellenben mas vagyok. Egyelore valtozo sikerrel. Ha egy pillanatra nem figyelek, maris felugrott az asztalra es masodperceim maradnak, hogy elobb erjek a tanyeromhoz, kulonben beleeszik.

Eddig ugy gondoltam, megiscsak hasznos tagja kis tarsadalmunknak, mert nemregiben fogott egy meretes csotanyt. Most azonban tulment egy hataron. Eddig is rendszeres gyakorlat volt, hogy felugrott a kozos laptopra es kis popsijat a klaviaturaba dorgolte, de mas gondot nem okozott. Ma viszont egy ilyen akcioja eredmenyekent tonkretette a touchpad-et, se kep, se hang, de leginkabb se kurzor (az egeret mar korabban kidobta magabol a gep, talan akkor is a macska ijesztett ra), igy most megint jarhatok munkahelyre, kavezoba, miegyeb... Vegulis erre tartjuk a macskat, nem?

semmi különös

Amig Zulej felfedezte Francia Kanadát, és a kínai üzleti mentalitást, itt beállni látszanak a dolgos hétköznapok. Munka, iskola. munka, iskola. A Martin Place-en öltönyös yuppiek és térképes turisztok gyönyörködnek a látnivalókban és egymásban. De most komolyan. Nem történik semmi különös.

tavasz

Ide beköszöntött a tavasz! A népek rövidujjú pólóban, sortban (sürgősen kell vennem párat!), sőt, egyesek mezítláb közlekednek. 26 fok, sehol egy kurva bárányfelhő! Este langy szellő lengedez, vagy mit is csinál. Megindult a vándorlás a Bondi (ejtsd Bondáj) Beach felé. Sosem voltam egy birka-lélek, de holnap vasárnap és én is beállok a sorba!

Persze, csak miután szépen kivasaltam mindent...

meetin' Nitin on the bus

Kincses: What's that music? I love that!

Driver: Erm... it's an album called Philtre, a couple of years old... erm... by an Indian guy... can't really remember.

Kincses: Nitin Shawney?

Driver: Oh, yeah! He's the one! You know, music like this makes life a bit more... erm... bearable.

párráppáppáppááá

Tartozom. Sok poszttal és mondanivalóval, de eddig net- és egyéb kapacitás híján sunnyogtam kissé. Most azonban beütött a Kánaán, rengeteg giga formájában, szóval az Expedíció újabb lendületet vesz. Háttérzenének valami olyat választottam, ami a brazilok körében most nagyon népszerű. Állítólag, a szöveg nem valami bonyolult, kész szerencse, hogy csak a spanyolt értem meg úgy-ahogy, a portugált egyáltalán nem. Gyanítom, ez is amolyan egynyári lesz. Amúgy eddig sose volt zene a csengőhangom... eddig. Mehet? Párráppáppáppááá!

Addig elmesélem, hogy sok(ak)at és lelkesen tanítok, újra felfedeztem a szakma szépségét! Otthon olyasmi volt, hogy: Angoltanár vagy? Ja, ruppótlan izzzééé? Haggyadmá! Itt meg olyasmi van, hogy: Jaaa?! Angoltanár vagy? Tényleg? De jó! Tanítanál engem is? Most a hangsúlyt nem tudtam valami nagyon jól érzékeltetni, de Olvasóink értik, mire gondolok. Mindig értik.

Továbbá, kitavaszodik lassan és ingujjban lehet flangálni. A lokálok papucsban és sortban, de az nem mérvadó. Reggel kinézel az ablakon és átlagolsz. Van néhány félpucér. Na jó, az még nem én vagyok. Vannak mások nagykabátban. Na jó, az meg már nem én vagyok. A középút az én utam. Apropó út, teljesen leszoktam a lábam elé figyelve kullogásról, ugyanis itt nem kell tartani a taposóaknáktól. A kutyákat parkba viszik. Ilyenformán bátran nézegethetem az épületeket és az embereket. Meg az autókat. JOBBRÓÓÓL! VIGYÁÁÁZZZ!

(A busz oldalán -ami majdnem elcsapott - utazási iroda hirdeti: Discover Canada!)

munka! dal!

Daloljunk, ifjúság, mert bizony Kincses munkát kapott!

Angol nyelvtanár lettem ebben a puccos izében, egyelőre helyettesítő (casual), de máris rengeteg bíztató jel van. Múlt csütörtök este fél tízkor (!) csöng a telefonom. Ausztrál szám. Kapás van! - gondolta Kincses és igaza lett. Másnap reggelre hívtak be és - Mit ad Isten?! - épp' ráértem. Majd még aznap behívtak hétfőre is. A hétfői csoport annyira jól sikerült, hogy megkeresték a vezető tanárt és engem AKARNAK. Továbbá, a jövő hét minden napjára kaptam csoportot és a rákövetkező hét hétfő-keddre is. Sikersztori ez a javából!!! Megjegyzem, pont jókor, mert a tartalék pénzem pont most fogy el. Teljesen.

 Ha Ausztráliába jössz, csak pénzt hozz! Na meg kikezdhetetlen pozitív hozzáállást...

Most pedig zenét! Mindenki együtt!

anyway

Just a week ago or something I wanted to send my Beloved the pics I took with my handy. I put the installation cd in and followed the instructions in the manual. Goes like this:

If warnings appear during istallation, just click CONTINUE anyway!

So that`s what I`ll do.

az Óperenciás Tengeren is túlképzett

Volt nekem otthon ez a kis testi hibám, hogy túlképzett voltam. Egyesek szerint, ha megoldatlan gondot hagysz magad mögött, az külföldön rögvest szembejön. Ennek szellemében, rögtönzött felmérést tartottam a Kamuszkúlban, ahol gyakran átveszem az irányítást. Nemhiába, az osztályteremben otthonosan mozgok.

A felmérés eredményét most meg is osztom a mi drága Olvasóinkkal. Három kategóriába soroltam a 14 diákot és a tanárt (aki egy indiai ex-ügyvéd, bár most éppen bizniszt tanít). Bachelor fokozatból HÚSZ, Masterből NÉGY és poszt-graduális diplomából HÁROM jött össze. A tanáron kívül egy lány nővér, a többiek mind a vendéglátásban dolgoznak. Az említett két ember keres 20 dollár felett/óra, a többiek 10 és 20 között. Csapatunk oszlopos tagja, egy román ex-katonai ügyész, olyan étteremben mosogat, ahol a teljes személyzet diplomás. Négy jogász, egy állatorvos és egy szociális munkás tartja a frontot, nap mint nap. A tulajdonos egyenesen büszke erre! Azt mondta: Get me a doctor! Így kapott állást az állatorvos...

A 22-es csapdája pedig itt is várja az áldozatokat. A bűvös szó a Permanent Residency. Ha nincs ilyened, nem kapsz állást. Ha nincs állásod, nem kapsz ilyet. Ahogy látom, egyetlen módja van a kitörésnek: a mázli.

Kész szerencse, hogy hoztam magammal!

a gyorskajárúl

Zulejjel egybehangoztunk, s megállapítottuk, hogy Magyarország méltán büszke lehet legalább két dologra. Az szinte már otthon is közhely, hogy szépek a nők, de szeretném külön kiemelni, hogy ténylegesen szépek_a_nők!

A másik erős bástyánk a kaja. Tudvalévő, hogy ausztrál konyha nincs, vagy nem jellemző, viszont minden náció hozza a magáét. Az amerikai is... tehát tobzódik a junkfood. Az itteni magyarok váltig állítják, hogy otthon, a WestEnd aljában finomakat lehet enni! Nos, nézzünk magunkba! Oda csak végszükség esetén megyünk és annál jobbat bármelyikünk szülője/nagyszülője/barátnője/barátja/bejárónője/Náncsi nénije gond nélkül főz. A paradicsomunk illatos, a paprikánk harsog, a jóféle házi csirkéről (sic!) pediglen itt csak érintőleg emlékeznék meg.

Konyhába, Magyar! Ki a mellet, be a hasat! Él Nemzet e Hazán!

Ha rossz sorsotok azonban mégis Sydney-be vetne és élet-halál dolga egy rendes falat, netán egy igazi spenót, akkor irány a Randwick nevű városrész, a Frenchmans road 75. A kivételesen szerencsések a spenót mellé filozófiát is kapnak, na meg rálátást. Persze lehet, hogy ehhez be kell állni mosogatni (hivatalos nevén kitchen hand). Ahogy például én is tettem...