terra incognita australia-canada

A Vegemite

Vannak ételek, amik egy adott országban, a kívülállók által megmagyarázhatatlan módon népszerűvé válnak. Eddig tipikus példának gondoltam az amerikai kontinensen a mogyoróvajat. Vagy délebbre a matét. Közös ismertetőjegyük, hogy a külföldiek zöme - az udvarias hümmögés felszíne alatt - viszonylag elég szarnak tartja őket. A Vegemite pont ilyen. Az Ausztrália történelmét bemutató egyik sorozatban külön fejezetet kapott, nemzeti ételnek tartják, pedighát erősen ízlés dolga.

 A sörfőzdék melléktermékeként fennmaradó sörélesztőből kísérletezte ki Dr. Cyril P. Callister, 1923-ban. Az állaga a nutelláé, az íze, mint valami sós, ámde keserű, kenhető söré. Számtalan módon fogyasztható, de a "legjobb" pirítósra vékonyan kenve.

 Nyilván mindig lesznek sznobok, akik szeretni fogják és hazatérve nosztalgiával emlegetik. E sorok írója reggelente két pirítóst is ken magának.

nagyjából ennyi

Nagyjából ennyi, a titkolózásnak vége, ahogy az ausztrál kalandnak is. Legkésőbb február 6-án. De addig még mindenképpen írok a vedzsimájtról. Till I'm fuckin' gone.

szemét szemétért?

Toronto-ban, ami érdekes, hogy alig van kuka az utcákon. először azt gondoltam, de fura, hogy mégsincs sehol szemét. aztán megfordítottam, talán pont ezért nincs szemét? vagy pont azért nincs kuka, mert szemét nincs? mindenestre az ütős kontrasztok sorát gyarapítja azóta a rengeteg kuka s a mégisrengeteg szemét...itthon. és a kérdés is foglalkoztat, hogy vajon, ha megtizedelnénk a hazai kukákat, az "szemétmorál"-javító hatású lenne-e vagy akkor fulladnánk bele végleg? e heti kérdés: a szemét határozza meg a kukaszámot vagy fordítva? 

ui: Toronto-ról amúgy még nem érdemes megfeledkezni. egyrészt már csak önmagáért se, másrészt, még sokat nem meséltem róla, harmadrészt,  nem kizárt, hogy fogunk(!) még. akárcsak Sydney-ről, hamár kollízingeljük ezt a blogot. :)

előljáróban csak annyit, hogy: 8!

victory! ;)

na, mi meg olyat gondoltunk, pont mint a hegy. Mohamed meg le van szarva! Szobrozzon csak! Addig is intézem az új kerekeket.

annyit segítek, hogy a terv ösztönzőleg fog hatni! ;) 

közös gondolás

A fennforgásnak az a természete, hogy onnan fentről, ahol forog, viszonylag váratlanul csap le. Mint most. Megszerettem ezt az országot. Kár, hogy nem nagyon kellek neki. Minden erőfeszítésem dacára. Biztosan lesz, aki majd dörzsölgeti a tenyerét, de a maroknyi lelkes olvasótól most azt kérem, hogy együtt gondoljon. Velünk, vele, velem, az expedícióval.

Részletek a hétvégén, most megyek aludni, mert itt bizony éjjel van.